Nem régen derült ki, hogy a töröcskei temetőben és környékén különleges, országosan is védett növények nyílnak. Az orchideák, fajtájából a pókbangó, a tarka kosbor, valamint az agárkosbor.

pókbangó1

 

A pókbangó

10–30 cm magas, nyúlánk növekedésű faj. A tőlevelei hosszúkás-lándzsásak, tompa végűek, világoszöldek és fényes felületűek. A vékony, zöld száron ülő, apró vörösesbarna rovarra, vagy pókra emlékeztető kevésszámú virágaival kevéssé feltűnő hazai bangófélénk. Virágain a mézajak kivételével rendszerint az összes lepellevél kopasz. A három külső lepellevél világoszöld, míg a két

belső barnászöld és kopasz. A mézajak sötét-, vagy vörösbarna színezetű, bársonyos szőrzetű, rajta kopasz, fénylő H vagy X alakú rajzolat látható. Április végén és májusban virágzik, szubmediterrán növény.

 

 

 

 

 

Orchis tridentata

 

A tarka kosbor

Kisebb termetű kosborféle: mindössze 10–30 cm magasra nő. Egyenes, felálló szára bordás.Tőálló leveleinek a széle ép. Az alsó, 4–12 cm hosszú és 1–2,5 cm széles, tojásdad-lándzsás levelek tőlevélrózsában állnak; a felső szárlevelek szálas-hosszúkásak.Virágzata tömött félgömb alakú füzér, ami idővel megnyúlik. A hosszan kihúzott, csíkos, hegyes végű leplek sisakformán összeborulnak. A mézajak három, mélyen hasadt hasáb; közülük a középső két részre osztott, fehér vagy halványrózsaszín alapon sötét lilásrózsaszín pettyekkel, foltokkal. Tompa végű, hengeres sarkantyúja lefelé áll. Toktermése sok ezer apró magot rejt.

 

 

 

 

 

 

Anacamptis morio

 

Az agárkosbor

Az agárkosbor a leggyakoribb kosbor. Előfordulási helyei erősen megfogyatkoztak. Kis termetű növény, amelynek virágai alig emelkednek ki a termőhelyének gyepalkotó fűféléi közül. A tarka kosbor domb és hegyvidékeinken még nem számít ritkaságnak Jellegzetessége a viszonylag hosszú sarkantyú és a sisakként összeboruló lepellevelek csíkozottsága. A kosbor-fajoknak virágzó állapotban két gumója (ikergumója) van. Amelyik a csúcsán a föld feletti szárat viseli, az az idősebbik, az úgynevezett anyagumó, ennek belsejéből a tartaléktáplálék már a föld feletti szárba vándorolt, ezért az anyagumó fonnyadt, ráncos és megbarnult. A mellette levő fiatalabb gumó a leánygumó. Ennek rügyéből fejlődik a következő évi szár. A leánygumó duzzadt, sima, fehér.

Az agárkosbor föld alatti gyökérgumóit a múltban felhasználták terápiás célokra, nyálkahártyavédő és ingercsökkentő anyagként. Hatóanyagai ásványi anyagok, nyálka. Ma a kosborból készült gyógyszerek semmilyen szerepet nem játszanak, mert szinte mindenhol természetvédelmi oltalom alatt állnak.

 

 

Ruscus aculeatus

 

Szúrós csodabogyó

A Töröcske környéki erdőkben megtalálható.

Kétlaki, gyöktörzses növény. Hajtásrendszere rügynélküli. 50–60 cm magas, örökzöld évelő növény. Szára felálló, dúsan elágazó. Levélszerű ellaposodott szárképletei, az ún. fillokládiumok tojásdad-lándzsásak, 1–3 cm hosszúak, 10–12 mm szélesek, ép szélűek, bőrszerűek, merev szúrós hegyben végződnek. A valóságos levéltől abban különböznek, hogy rajtuk virág és termés van (innen ered a neve), ami az igazi levélen soha nincs. Valódi levelei aprók, pikkelyszerűek, a levélágak tövénél helyezkednek el. Virágai aprók, fehérek vagy halványzöldek, a szárképleteken lévő zöld murvák tövében rendszerint kettesével ülnek. A termés 1-2 magvú, húsos, piros bogyó. Március-áprilisban virágzik. Gyógynövényként is ismeretes ugyanis hatóanyagainak köszönhetően érfalerősítő hatásuk van.